Az Újdombóvári temető története és jelentősége
Dombóvár városában, a Horvay János utcában található a helyi közösség egyik fontos temetkezési helyszíne. A sírkert 1927. június 19-én nyitotta meg kapuit, kezdetben egy fából készült kereszttel a középpontjában. Ez a hely nem csupán a végső nyugalom helye, hanem a helyi történelem és kultúra őrzője is. Az alapítása óta eltelt évtizedek során a temető a közösség életének szerves részévé vált. A gyászoló családok számára méltóságteljes környezetet biztosít a búcsúzáshoz. A sírkert gondozott területe békét és nyugalmat áraszt, lehetővé téve a csendes emlékezést. A helyi közösség számára kiemelt fontossággal bír, mint a helyi identitás és múlt egy darabja. A temető kialakítása és fenntartása a kezdetektől fogva a közösség összefogásával valósult meg. Minden sírhely egy-egy családi történetet őriz, hozzájárulva a település kollektív emlékezetéhez. A látogatók itt méltó körülmények között róhatják le tiszteletüket.
Művészeti és kulturális értékek
A temető egyik kiemelkedő művészeti értéke a később felállított műkő feszület, melyet a község 3000 pengőért készíttetett el. A megfeszített Krisztus modellje Bernát János helyi festőművész volt. A szobrászati munkát pedig felesége, a tehetséges amerikai származású művész, Bernát Jánosné, született Martha Milligan végezte el. Ez a műalkotás a mai napig meghatározza a temető szakrális hangulatát. A sírkertben sétálva a látogatók megérezhetik a hely történelmi mélységét. Az alkotás a helyi művészeti élet egy fontos darabja, amely a hit és az emlékezés szimbóluma.
Hagyományok és közösségi szerep
A temetőhöz gazdag hagyományok is fűződnek, amelyek erősítették a közösségi összetartozást. Az 1940-es évektől egészen 1952-ig az egyházi „keresztjáró napok” keretében körmenetek indultak a templomból a temetőbe. Ezen alkalmakkor került sor a központi kereszt megszentelésére. Ezeket a szertartásokat Kocsis László plébános, neves papköltő vezette. Az Újdombóvári temető így nemcsak a gyász, hanem a közös emlékezés és a vallási élet fontos színtere is volt. A helytörténeti kutatások, amelyeket Mészárosné Fodor Klára végzett, részletesen dokumentálják a temető múltját. Ez a hely a város kulturális emlékezetének szerves része, amely generációkon átívelő történeteket őriz. A sírkert a hagyományos temetési szertartásoknak ad otthont, megőrizve a helyi szokásokat. A látogatók csendes, békés környezetben emlékezhetnek meg szeretteikről. A temető elhelyezkedése biztosítja a zavartalan és méltóságteljes megemlékezést.
Vélemény, hozzászólás?